Arkagyij és Borisz Sztrugackij - STALKER

Arkagyij és Borisz Sztrugackij - Пикник на обочине / Машина желаний
Eredeti megjelenés: 1972
Magyar kiadás: Európa, 1984, 2005; Metropolis Média, 2013
Műfaj: science-fiction, klasszikus, disztópia
Hossz: 256 oldal / 522.240 karakter
Fordította: Weisz Györgyi, Földeák Iván
ISBN: 978 615 5158 36 0
Beleolvasás:
ITT
Vásárlás:
BOOKER

Tartalom:
„A Látogatás ténye nemcsak az elmúlt tizenhárom esztendő, de az emberiség fennállása óta eltelt egész időszak legfontosabb felfedezése. Nem az a fontos, kik voltak a jövevények. Nem az fontos, honnan érkeztek, miért érkeztek, vagy hogy miért tartózkodtak itt ilyen rövid ideig, s hová tűntek innen. A fontos az, hogy az emberiség már biztosan tudja: nincs egyedül a Világmindenségben. Félek, hogy a Földön Kívüli Civilizációk Nemzetközi Kutatóintézetének soha többé nem lesz módja ennél alapvetőbb felfedezést tenni.”

A Látogatás a Föld hat pontján, két napon át tartott. Azután az idegenek eltávoztak, anélkül, hogy bárkivel is kapcsolatba léptek volna. Csak a Zónákat hagyták hátra, több négyzetkilométernyi fekélyes sebhelyeket a bolygó felszínén, ahol még a fizika törvényei sem a megszokott módon működnek. A hatóságok lezárták, elkerítették és tiltott területté nyilvánították mindet, ám nem számoltak az emberi kíváncsisággal.
Aki a rendelkezések ellenére bemerészkedett, legtöbbször nem tért vissza, de ha mégis, egészen elképesztő leleteket hozott magával. A fekélyes sebhelyekből egykettőre kimeríthetetlen kincsesbánya lett, és megszületett a stalkerek szakmája, a saját szakállukra dolgozó vagy felbérelhető kalandoroké, akik életük kockáztatásával térképezték fel a lezárt területeket, ki boldogulást, ki vagyont, ki izgalmakat keresve. Vagy az elérhetetlennek tartott, kívánságteljesítő aranygömböt…
Redrick Schuchart fáradságos munkával a stalkerek legjobbjává képezte magát. Úgy gondolta, őt a Zónában már nem érhetik meglepetések. De persze tévedett. Ez az ő története.
Az SF európai nagymestereinek legismertebb, számos nyelvre lefordított, filmeket és számítógépes játékokat is megihlető regénye most első ízben olvasható cenzúrázatlan, eredeti változatában magyarul. A kötetben szintén megtalálható a fivérek Andrej Tarkovszkij számára írt forgatókönyvvázlata, melyből látható, mennyire átalakította a történetet a rendező sajátos megközelítési módja.

Arkagyij (1925 - 1991) és Borisz Sztrugackij (1933 - 2012)

Arkagyij és Borisz Sztrugackij a kommunista Szovjetunió legismertebb tudományos-fantasztikus regényeket publikáló írópárosa volt, akiket világszerte mindenfelé – jóval hamarabb, mint hazájukban – elismertek, és több díjjal is jutalmaztak. Tudatosan próbáltak műveikben rendszerkritikákat nem megfogalmazni, de mégis, pont a legtermékenyebb éveikben súlyos cenzúrával sújtotta őket az orosz államgépezet. Műveik nagy része – pár éves késéssel – Magyarországon is megjelent ugyan, de azok a kiadások az eredeti művek súlyosan csonkolt változatai voltak. Most, hogy tavaly – 2012 – a testvérpár fiatalabb tagja (Borisz) is elhunyt, a szerzők életműve nem bővülhet tovább. A Metropolis Media Kiadó pedig felvállalta a nemes feladatot, és elkezdte kiadni a könyvek cenzúrázatlan, eredeti változatait. A STALKER – Piknik az árokparton című, 1972-es – de hazájában is csak 1978-ban (cenzúrázva!) kiadhatott – művük a legújabb, ami most a párostól megjelent. Igazi irodalomtörténeti szenzációt – az 1984-es és 2005-ös magyar kiadása óta gyakorlatilag beszerezhetetlen –, hiánypótló művet köszönthetünk tehát a boltok polcain.

"...A xenológia a tudományos-fantasztikus irodalom és a formális logika egyfajta természetellenes keveréke. Módszerének alapja egy szabálytalan fogás - az, hogy az idegen bolygóbeli értelmet emberi pszichével ruházzák fel."

A könyvben az emberi civilizációtól teljesen eltérő faj/fajok látogatása után az emberiség rájön, hogy nincs egyedül az univerzumban. A földönkívüli lények nem léptek kapcsolatba senkivel, csak jöttek, majd el is mentek hamar, eközben talán észre sem vették, hogy lakott világon járnak. Viszont maguk után hagytak látogatásuk bizonyítékaként a Földön hat Zónát, ahol csodálatos – érthetetlen – tárgyakat (de talán csak űrszemetet) lelhet az, aki bemerészkedik értük a Zóna halálos meglepetéseket tartogató területére. Veszélyes hely ez, hiszen az ottfelejtett, ismeretlen rendeltetésű tárgyak mellett még a fizika sem úgy működik, ahogy megszokhattuk. A kormány és a tudósok lezárják ugyan a „fertőzött” területet, de a szerencsevadászok a világ minden országából idesereglenek a pénzszerzés reményében. Ők lesznek a stalkerek, már ha élnek egyáltalán addig, hogy méltóak legyenek e névre. A harmonti Zónában dolgozó stalkerek legjobbja – legszerencsésebbje – Redrick Schuchart, vagyis Róka. A könyv az ő és Zóna-kór sújtotta családjának nyolc évét meséli el – négy tételben.

"...Maga azt kérdezi tőlem: mi által nagy az ember? Azért, mert létrehozott egy második természetet? Hogy szinte kozmikus nagyságú erőket hozott mozgásba? Hogy elhanyagolhatóan rövid idő alatt birtokába vette bolygóját, és ablakot nyitott a világmindenségre? Nem! Azáltal óriás, hogy mindennek ellenére létezik, és létezni szándékozik a jövőben is."

Az olvasás elkezdése után szinte azonnal érezhetjük, hogy ezt a könyvet nem olvashatjuk félvállról, és nem csak a kultikus státusz miatti kiemelt figyelemre gondolok. Az események menetét sorban elmesélő mondatok közt – de gyakran még párbeszéden belül is – visszautalások, belső monológok lapulnak, melyek régi eseményeket, információkat rejtenek, és ezek bizony az olvasó állandó figyelmét igénylik. Tudatos írói fogás ez, hiszen ezekből az apró elemekből áll össze a szereplők háttere, és a reményvesztett, nyomott, szürke hangulat. A könyv rövidsége miatt ugyanis egyszerűen nincs lehetőség komolyan kibontani semmi felesleges(ebb) részletet, ami nem tartozik konkrétan ahhoz a tárgyhoz, amiről az írók mesélni szerettek volna nekünk. (Én gyakorlatilag a történet majd minden – csak mézesmadzagon belengetett – részletéről szívesen olvastam volna még néhány száz oldalon keresztül.) Még a karakterábrázolás is kimerül egy csúfnévben, amit fontosabb szereplők esetében, esetleg, néhány félmondat később árnyal még. A részek közt szívfájdalom nélkül ugrunk három-öt évet, nem számít az sem, hogy épp a legizgalmasabb résznél tartunk. Az események menetének eme túlzott lefaragását néhol már túlzónak éreztem, de talán pont ez volt, ami végig fenn tartotta a feszültséget. Bár aki ezek után azt képzeli, hogy a könyv egy erőszakos adrenalin-bomba, és a stalkerek Zóna-kalandjainak leírása, azt el kell keserítenem. A könyv több mint fele egy kocsmában játszódik, bár az igaz, hogy – jó orosz szokás szerint – a szereplőkre leső egyik legnagyobb fenyegetés onnan támad, nevezetesen az alkoholizmus. A könyvben ugyanis gyakorlatilag mindenki állandóan iszik. Ezt a hangulati elemet egyszerűen lehetetlen nem észrevenni.


Sajnos a Zónáról és az idegenek céljáról sem fogunk megtudni semmi biztosat a könyvből, nem is beszélve a földönkívüli technikák, jelenségek – például a szúnyogpilis vagy a lidérckocsonya – magyarázatáról. Szerencsére a könyv a parttalan fejtegetések nélkül is teljes kerek egész, és lehetséges, hogy éppen ez a rejtett válasz – pontosabban, hogy még nincs válaszunk – napjaink egyik nagy kérdésére, miszerint egyedül vagyunk-e az Univerzumban?

"...- No, és mi arról a véleménye, hogy az ember az állatoktól eltérően olyan élőlény, mely állandó tudásvágyat érez?
- ...a baj gyökere az, hogy az ember, legalábbis az átlagember, könnyedén leküzdi ezt a tudásvágyat. Szerintem ilyen vágy egyáltalán nem létezik. Él bennünk viszont egy olyan vágy, mely arra ösztönöz, hogy igyekezzünk mindent megérteni, ehhez viszont nincs szükség tudásra. A feltételezés, hogy van isten, semmihez sem mérhető, nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy mindent tökéletesen megértsünk anélkül, hogy bármit megértenénk..."

Magán az érdemi írásműn kívül még két részből áll a könyv. Az első az Andrei Tarkovszkij-film (Sztalker) első forgatókönyve, ami végül még jócskán módosult, mire végre – az első film megsemmisülése után – másodszor is elkészült a film belőle. Minden tiszteletem a rendezőé, hiszen a film végül kétségtelenül kiállta az idők próbáját, és az alapjául szolgáló könyvet is a világhírig repítette, de a könyvből csak az utolsó fejezetet dolgozza fel – három órában – és természetesen még azt is jócskán megmásítva. Jó szívvel csak a drámaiságot kedvelő, türelmes filmbarátoknak tudom ajánlani. A végén, az Utószóban pedig elolvashatjuk még a könyv megjelenése körüli hercehurcáról szóló visszaemlékezést Borisz Sztrugackij tollából, ami inkább érdekes korrajz, mint jó írás, mindenesetre a sértett írói büszkeség jól kihallható – és megérthető – belőle.

A fiatalabb generációnak is ismerős lehet a regény, hiszen 2007-ben a személyi számítógépekre is átköltözött. (A sorok írója is jóval előbb találkozott ezzel a roppant sikeres FPS (first person shooter) akció-programmal, mint magával a regénnyel – ezért is okozott kisebb meglepetést, hogy a könyv nem Csernobilban játszódik – sőt nem is Oroszországban –, ráadásul a Zónákban még mérhető sugárzás sincs. Ebből is látszik, hogy a készítők inkább a hangulatot vették át csak a könyvből semmint magát a történetet.) A S.T.A.L.K.E.R.-nek (Scavengers, Trespassers, Adventurers, Loners, Killers, Explorers, Robbers azaz Guberálók, Birtokháborítók, Kalandorok, Magányosok, Gyilkosok, Felfedezők, Rablók) azóta két kiegészítője is megjelent, jelenleg filmsorozatot forgatnak belőle - elvileg.

Pozitívumok
– a nyomasztó HANGULAT – így, naggyal írva
– a hihető, élő, esendőségükben is (szerethető) karakterek, akik tudnak még újat mutatni a jól ismert kliséken túl is
– a Zóna és környékének miliője
– a rengeteg nyitott kérdés, ami az olvasás után még ott motoszkál a befogadóban napokkal később is
– a könyv a filmmel együtt "kombó-pakkban" is kapható
– a könyvben – végre – alig van helyesírási hiba!!!

Negatívumok
– a regény stílusát nem nevezhetem tiszta szívvel olvasóbarátnak

A science-fiction témájú művek szerelmeseinek egész egyszerűen kötelező olvasmány, ami – akciós részek helyett – tele van filozófiai és morális kérdésekkel, valamint jóval kevesebb válasszal. Kultikus regény, ami méltó a hírnevéhez.